A művészet világa
Neda Laketić Šoć – a kivételes festői szenvedély és művészet szobrásza
Neda akadémiai szobrászművész, Szarajevóban született, jelenleg a kanadai Windsorban él és alkot.
Alap- és posztgraduális tanulmányait a Szarajevói Képzőművészeti Akadémián végezte. Büszke rá, hogy rendes tagja volt a Bosznia-Hercegovinai Képzőművészek Szövetségének (ULUBIH), a Szarajevói Képzőművészek Szövetségének (ULUS), valamint a Jugoszláv Képzőművészek Szövetségének (SULUJ), továbbá az AIAP-UNESCO Nemzetközi Szobrászszövetségnek (Association Internationale des Arts Plastiques). Az ULUS-nak 1992 óta tagja.
Neda jelenleg a windsori Szerb Nemzeti Múzeum bizottsági tagja, és független művészként intenzíven alkot saját műtermében.
A művésznő alkotásait számos kiállításon mutatták be Kanadában, Franciaországban, Portugáliában, Belgrádban és az egykori Jugoszlávia területének más városaiban, emellett jelentős díjak és elismerések birtokosa. Bár szakmáját tekintve szobrász, rajzzal és festészettel is foglalkozik, és Neda minden egyes alkotásában felfedezhető életfilozófiájának egy darabkája, a valódi értékekért folytatott küzdelem.
Októberben önálló kiállítása nyílik Art For Life címmel Torontóban, amelynek előkészületein jelenleg is dolgozik. A kiállításon rajzok, szobrok és Neda új Eco Art projektje, a Free Money lesz látható.
Sokat utazol, és ez a művésztelep csak az első állomása egy hosszabb útnak. Az utazásaid során szoktál inspirációt gyűjteni az alkotáshoz?
Nem, ez inkább lehetőség a kollégákkal való eszmecserére, a műalkotások és a modern művészeti irányzatok kritikus szemlélésére, az egyéni észlelés vagy az új művészeti trendek – mint például a számítógépes művészet, a videoművészet és természetesen a klasszikus technikák, mint a szobrászat, festészet, mozaik – megértésére...
Natura, Rajz, 2014.
Festészet vagy szobrászat?
Mindkettő. Nálam ez inkább rajz és szobrászat, mint festészet és szobrászat, bár minden rajzom színes, szóval ez mindegy. Nagyon ritkán használok akrilfestéket, és csak kivételes esetekben festek vászonra.
Nem feltétlenül praktikus okokból. A rajz mindig mindennek az alapja. Csak papírra és ceruzára van szükséged, semmi másra, és egy rajz ugyanolyan erőteljes lehet, mint egy festmény.
Fantasztikus állatok képzeletbeli reménnyel, Tus, 2014.
Bonyolult kérdés, de hogyan látod a különbséget a kanadai és az itthoni képzőművészeti szcéna között?
A különbség viszonylag nagy és nagyon összetett, azt kell mondanom, mert nálunk még mindig vannak olyan művészek, akik a klasszikus művészettel foglalkoznak, tájképeket, portrékat rajzolnak és festenek – ez mind jelen van, de Kanadában kisebb mértékben, ott a fiatal művészek inkább a fotózást és a számítógépes videóinstallációkat részesítik előnyben.