A művészet világa
Honnan ered a számfestés?
A számfestés már Bob Ross előtt is létezett
Mielőtt Bob Ross híressé vált volna, Amerikát elvarázsolta a számfestés – az a népszerű hobbi, amely különösen az 50-es években terjedt el. Hurrikánként söpört végig az országon, és milliónyi olyan amerikaihoz juttatta el a művészetet, akik normális esetben ecsetet sem vettek volna a kezükbe. Egy számfestő készlettel a kezükben azonban büszkén hirdették, hogy minden ember lehet Rembrandt.
Ezek a készletek természetesen kiváltották a művészeti kritikusok gúnyolódását. A gondolkodás nélküli reklámfüggőség szimbólumának tartották őket, amely az 50-es években egész Amerikát hatalmába kerítette. Ebben az időszakban még olyan kiállítások is népszerűek voltak, ahol a reménybeli művészek a számozott sablonok alapján festett képeiken mutatták meg ügyességüket.
Honnan ered a számfestés?
A számfestés a 20. század közepén erős kulturális trend volt – és népszerű szórakozásként a mai napig fennmaradt –, de sosem derült ki, ki volt a találmány első alkotója. A művészettörténészeknek azonban vannak nyomaik, amelyek egy érdekes személyhez vezetnek.
Áttörés az akrilfestékek eladásában
Dan Robbins amerikai reklámgrafikus és szenvedélyes vasárnapi festő volt, aki szeretett emlékezetes alkotásokat festeni. Az 50-es évek elején együttműködni kezdett egy, a General Motors konszernt támogató céggel. Dolgozott a Chevrolet számára is, ahol motivációs szórólapokhoz készített különleges betűtípusokat.
1949-ben került a Palmer Show Card Companyhoz, ahol megtörtént az első áttörés. A cég alapítója, Max Klein azt a feladatot adta Robbinsnak, hogy növelje a festékek eladását. Az ő megoldása a számfestés volt.
Ez a tevékenység ideális volt a második világháború utáni közönség számára, és a szabadidő eltöltésének egy új, lebilincselő módját jelentette. A háborúk vége és a gyorsan növekvő gazdaság pozitívan hatott az életminőség javulására.
És mivel a számítógépek korszaka még messze volt, az amerikaiak szabadidejüket és energiájukat éppen ennek a kreatív hobbinak szentelték, és sokkal messzebb tolták a határait, mint azt el tudnád képzelni.
Hogyan készül a számfestő készlet?
Robbins öröksége egyértelmű volt: egy olyan készlet, amely lehetővé teszi bárkinek – még annak is, aki életében nem járt művészeti iskolában –, hogy részletgazdag festményt alkosson. Mielőtt a számfestő csomag eljutott volna a tulajdonosához, Robbins megfestette az eredeti művet.
Ezután egy fóliát helyezett rá, amelyen keresztül kivágta a formákat, számokat rendelt hozzájuk, és mindegyikhez a megfelelő árnyalatokat. Így született meg a számfestés. Az első csomag egy Abstract No. című absztrakt festmény volt.
1. Nos kiderült, hogy az emberek inkább csendéletek, természeti tájak és figurális festmények alkotására vágynak, így ezek a készletek egy hagyományosabb irányba kezdtek elmozdulni.
Számfestés – gyűjtői darab
Különböző nehézségi szintű képek készültek. A kezdőknek szánt készletek például 20 színárnyalatot tartalmaztak, míg a haladóknak szántak akár 30-40-et is.
Az amerikaiak ráharaptak a csalira, és csak 1955-ben több mint 20 millió készletet adtak el, elárasztva az otthonokat az amatőr festészettel szerte az országban. „A számfestés már azelőtt virális volt, hogy a virális kifejezés megszületett volna” – állítja humorosan Skip Davis grafikus, aki maga is szenvedélyes számfestő-készlet gyűjtő. „Az emberek több mint 50 készletet festettek ki, és egyszerűen nem tudták abbahagyni” – teszi hozzá.
A Fehér Házban is népszerű volt
Népszerűbb volt, mint a gumizás vagy a matricagyűjtés. A számfestő vásznak még a Fehér Házba is eljutottak. Eisenhower elnök titkára galériát alapított azokból a darabokból, amelyeket az ott dolgozó tisztviselők festettek. Természetesen akadtak kevésbé hízelgő reakciók is a virágzó szórakozásra.
Egy névtelen kritikus szenvedélyes bírálatot írt egy híres művészeti magazinba, amely így végződött: „Fogalmam sincs, merre tart Amerika, ha emberek ezrei, köztük sok felnőtt, hagyja, hogy formákat, ecsetvonásokat és árnyalatokat diktáljanak nekik. Megmentheti valaki ezeket a lelkeket, vagy inkább mondjuk úgy: balgákat?”
Művészet mindenkinek
A számfestés idővel összefonódott a popkultúrával, amely a világ kereskedelmiesedésének és kommodifikációjának szimbólumaként sajátította ki. Honfitársunk, Andy Warhol, 1962-ben még külön „do it yourself” sorozatot is készített saját festményeiből ezekhez a készletekhez.
A hagyományos művészek véleményétől függetlenül Robbins nem azon töprengett, hogy ez a forma művészet-e vagy sem.
Viszont szívesen ünnepelte azt a képességet, hogy a művészetet eljuttatta a tömegekhez: „Ez egy művészeti kísérlet, amely olyan élményt nyújt az egyénnek, aki egyébként soha nem venné kezébe az ecsetet, és nem mártaná festékbe. A számfestés trendje a mai napig népszerű, különösen a kezdő és a kis festők körében. Ennek az ötletnek köszönhetően bárki képes szép képeket festeni.
Kreatív pillanatokat kívánok,
Ingrid