Kellék útmutató

Leggyakrabban olyan képekkel találkozol, amelyek vásznon készültek, és a „vászonra festett olajkép” kifejezés is ismerősen csenghet, de ez nem jelenti azt, hogy ez az egyetlen lehetséges alap az olaj- és akrilfestékekhez. Igaz, hogy ez a legnépszerűbb, aminek oka a tartóssága, ellenállóképessége, valamint a könnyű szállíthatóság és kiállíthatóság. Azonban a festők között vannak olyanok, akiknek a munkamódszere másfajta alapot igényel, vannak, akiknek az elképzeléseit nem elégíti ki az egyszerű, sík felület, és vannak, akik egyszerűen olyan alkotásokat szeretnének létrehozni, amelyek kitűnnek azzal, hogy szokatlan anyagokon készültek.

Függetlenül attól, hogy min készül, a kép feladata, hogy tartós legyen. Ahhoz, hogy ezt a tartósságot biztosítsuk, fontos, hogy betartsuk a festéssel kapcsolatos összes szabályt, de ami még ennél is fontosabb lehet, azok az alapozás előkészítésére vonatkozó szabályok, valamint annak ismerete, hogy mely alapok alkalmasak egyáltalán arra, hogy kép szülessen rajtuk. A nem megfelelően előkészített felület olyan apró problémákhoz vezethet, mint a festék mattulása, ami a túl nedvszívó alap következménye, és ezt már munka közben észre fogod venni, de vezethet a festékrétegek repedezéséhez és hámlásához is, ami komoly probléma, amelyet nem tudsz egyszerűen megoldani. Sőt, nagy valószínűséggel nem is a festés folyamata közben fog jelentkezni, hanem hagyja, hogy befejezd a képet, és csak néhány hónap vagy akár néhány év múlva bukkan fel.

Fára festés

Sokan írtatok nekünk arról, hogy szívesen kísérleteznétek fadobozokkal, kővel vagy akár hungarocellel, de bizonytalanok vagytok az előkészítést illetően. Most segítünk eligazodni. Igyekszünk válaszolni a kérdéseitekre, és emellett emlékeztetünk benneteket néhány fontos lépésre a festőalap kiválasztásánál és előkészítésénél. A vászon után a legnépszerűbb festőhordozó éppen a fa, így ez érdemli a legtöbb figyelmet, ezért ma ez lesz a téma.

A faalap különböző formájú lehet — tömör falapként vagy alternatívaként farostlemez, MDF és forgácslap formájában, amelyek könnyebben beszerezhetők és pénzügyileg kedvezőbbek. Emellett a képed hordozója lehet egy önálló falap, vagy a kép egy bútordarab része is (gyakran festenek fadobozok fedelére, órákra vagy székekre). Mindenekelőtt a fát okosan kell kiválasztanod — ha klasszikus falapra szeretnél festeni, annak száraznak kell lennie, és kívánatos, hogy különleges technikával több darabból legyen összeállítva, hogy idővel ne vetemedjen. Ilyen lapokat a piacon főleg ikontáblákként találsz.

Amikor megvan a szükséges méret, a legjobb, ha a fára vagy valamelyik panelre felragasztasz egy darab kimosott pamut/vászon anyagot faragasztóval vagy valamilyen akril gél médiummal, szigorúan ügyelve arra, hogy a fa és a vászon között ne maradjanak légbuborékok. A vászon felragasztásával biztosítottad az alap stabilitását, és elkerülted a festékrétegek esetleges repedezését a fa mozgása miatt. A felragasztott vásznat száradás után ugyanúgy kezelheted, mint a vakrámára feszített vásznat – kend át egy réteg faragasztóval vagy akril kötőanyaggal, majd vigyél fel néhány vékony réteg alapozót/gessót, hagyva mindegyiket megszáradni a következő réteg felvitele előtt, és ha rendkívül sima felületet szeretnél, csiszold le a legfinomabb csiszolópapírral. Az így előkészített falapon festhetsz temperával, akril- vagy olajfestékekkel.

Fafelületek díszítése

Természetesen, amikor fabútorok részeit szeretnéd kifesteni, a vászon nem lehet megoldás. Ezekben az esetekben nincs is rá szükség, mivel általában kisebb felületeket festenek, vagy a festett rétegek csak foltokban jelennek meg. Amire ezekben az esetekben figyelni kell, az maga a fa.

Mivel gyakran szeretnénk átalakítani egy régi bútordarabot, a fafelület előkészítésének első lépése ebben az esetben az legyen, hogy ellenőrizzük, van-e rajta penész, és távolítsuk el alkohollal vagy ecettel. Szintén vizsgáld meg, vannak-e rajta régi, repedezett és hámló festékrétegek — ezeket a lehető legalaposabban el kell távolítani spaklival, mert előbb-utóbb le fognak esni, ezért ne kockáztasd, hogy idővel velük együtt a díszítésed egy része is lepotyogjon, amibe időt és energiát fektettél. Ezután mindent át kell csiszolni csiszolópapírral, hogy a festékes és a festék nélküli részek közötti átmenetek simák legyenek, majd el kell távolítani az összes port ecsettel vagy víz és mosószer oldatával, ha a szennyeződés komolyabb.

Amikor tiszta és teljesen száraz fafelület van előtted, azt is ellenőrizned kell, hogy a fát korábban kezelték-e valamivel, vannak-e rajta festék- vagy lakkrétegek, és ezek akrilbázisúak vagy olaj- és oldószerbázisúak-e. Kövesd azt a szabályt, hogy akrilfestékekre bármilyen más festékkel festhetsz, de olajbázisú festékekre nem ajánlott festeni, sem akril- vagy vízbázisú termékeket felvinni, mert leválhatnak róla. Ha nincsenek régi rétegek, már kezdheted is a festést akrilfestékekkel — a felületet tehát nem kell alapozóval átkenned, ha meg szeretnéd őrizni a fa színét és látható szerkezetét, de a végén mindenképpen védd le lakkal. A másik változat, hogy felviszel egy vagy több réteg alapozót (ami a festék fedőképességétől és attól függ, mennyire szeretnéd simára a felületet), majd felviheted az akrilfestéket a szükséges árnyalatban, és festhetsz olaj- vagy akrilfestékekkel.

Olvass tovább blogunkon

• Hogyan válasszunk festővásznat
• Szükséges-e a képek lakkozása?
• Modellező paszta vs. strukturpaszta — művészi textúrák
• 5 ok, amiért jobb akrilfestékkel festeni, mint olajfestékkel